Akkor is nehéz volt, amikor évekkel ezelőtt táncosunk, barátunk úgy döntött, hogy felnőtt életébe már nem fér bele a próbára járás, fellépés.
De tudtuk, hogy ez az elválás nem örökös, végérvényű, hanem bármikor találkozhatunk: egy-egy jubileumra vissza is jön.
Látjuk egymást, örülünk egymásnak, ott folytatjuk a beszélgetést, ahol abbahagytuk…
Ma viszont megállunk egy pillanatra, s megáll körülöttünk minden. Már csak az emlékezés van: a közös pillanatok, az együtt eltöltött munkás, dolgos próbák, tánctáborok, utazások, élmények…
Egy mosoly, poén, hatalmas nevetések, barátság.
Ezek a pillanatok próbálják enyhíteni a fájdalmat, hogy Attila elvesztését fel tudjuk dolgozni.
Vigasztalást kívánunk a családnak!
Attila, legyen könnyű a föld, táncolj odafönt az égi tánckarral!
Pöndöly Család