Táncosainknak

hozzászólás (0)

Szövegek és más hasznos dolgok koreográfiáinkhoz

Szent Iván napi tűzugráshoz...

Iványosi, ványosi, nyergelőre!
Nyerge szíja hajladozik,
Aranygyűrű hörgendözik.
Sohsem vótam új Budára,
A megépűt palotába,
Szent jánosnak temetésére, temetésére.

Hozzátok el a koszorut,
Akit kötött Rozália asszony, Rozália asszony.




Elkéne a mónárokhó menni,
Monároktú láncot kéne kérni,
Az uccátok béláncótatni,
Szép lányokat mögtartóztatni.

Hab szerda hátadra,
Sodrófa nyakadra!
Ele tudu, rudu-dudu-du.


Heje-huja, kisgilice, tüske!
Maj' möggyün a jó tavaszi föcske!
Akkor lögyön egy kis örömecske!
Csókujjon mög az öreg kecske!

Hab szerda hátadra,
Sodrófa nyakadra!
Ele tudu, rudu-dudu-du.


Pöndöly: Hetényi - Kaszás János bácsi emlékére

(Hosszúhetény)

- Hol jártál az éjjel, cönöge madár?
- Ablakodba háltam, kedves violám.
- Mér' hát be nem jöttél, cönöge madár?
- Féltem az uradtól, hogy itthon talál.

- Nincs itthon az uram, cönöge madár,
A mohácsi erdőn hidakat csinál.
- Jó lovai vannak, hamar hazaér,
Jaj lesz neked rózsám, hogyha nálad ér!


Arra alá vörösödik az ég alja,
A babámnak nem tudom mi a baja,
Akármerre fordítgatom az ölembe',
Nem szól semmit, bánatos a gyönge szíve.

Arra alá vörösödik az ég alja,
A babámnak szalma a feje alja,
Nem is lehet mindenkinek vetett ágya,
Én sem fekszem mindig libatollas ágyba.


Rózsa, rózsa, százlevelű rózsa,
Bokrétába kötni, de jó volna,
Hogyha szúrós tövise nem vó'na,
Leszakítani százszor könnyebb vó'na.

Lányok, lányok, nagyhetényi lányok,
Közületek csak egyet sajnálok,
Ha az az egy köztetek nem vó'na,
Elválásunk százszor könnyebb vó'na.


Kis kertemben, tudod-e babám, rozmaringot ültettem, tudod-e babám,
Minden éjjel, tudod-e babám, könnyeimmel öntöztem, igaz-e babám,
Megártott a tövének, meg annak a gyönge kis levelének, (galambom)
Már én többet, tudod-e babám, nem hiszek a legénynek, igaz-e babám.



Pöndöly: Baranyai

(Magyaregregy)

Végig mentem, végig mentem az egregyi főutcán.
Nem hallottam nem hallottam egyebet a jaj szónál.
Jaj Istenem de nehéz a gyöngyös koszorú.
Fáj a szívem a bús szívem a babámért szomorú.



Sárgát, virágzik a repce,
Rajtam, van a világ nyelve,
Száradjon el a repce levele,
Sej, hogy ne legyen rajtam a világ nyelve.

Ősszel érik meg a szilva,
Ne járj én utánam sírva,
Mert én olyan büszke leány vagyok,
Sej, csak a cifra szűrbe való vagyok.

Asszony, az akarok lenni,
Nékem nem parancsol senki,
Félre vágom a büszke leányságom,
Az uramat jól el sodrófázom.

Ember, az akarok lenni,
Nékem nem parancsol senki,
Félre vágom a büszke legénységem,
Sej, ölelem a csárdás feleségem.



Hideg ősz van nincs már rózsa száraz a levele,
M'ért is nincsen minden lánynak igaz szeretője,
Az enyém is csalfa, csábítgathák tőlem,
Szombaton este, a kiskapuba' megkérdezem tőle.

Hűtlen babám mit fogadtál csütörtökön este,
Azt fogadtad, hogy nem csalsz meg soha ez életbe,
Tekints fel az égre, szép csillagos égre,
Megátkozlak, nem leszel boldog soha ez életbe'.


Táncszók:
Ördög bújjék komámasszony (kivü bőrös belü szőrös) bocskorába,
mér vitte ke az uramat a kocsmába?

Fejünk fölött száll a fecske,
a szép leány nincs kifestve,
körül slingölt a köténye,
szép barna legény a szeretője.

Mi a legszebb a világon?
Páros élet, én is látom!

0 hozzászólás

Havi hírek 2017

Dátum / idő